Jovan Paču (1847-1902)

Jovan Paču (1847-1902)

Szabadka mellett, Sándorban született Jovan Paču (1847. március 17.–  1902. október 30., Zágráb), zeneszerző, zongorista, orvos. Már szabadkai iskolás évei alatt kitűnt, mint teheséges zongorista, majd már 1863-ban nyilvános koncertet adott. Orvosi tanulmányaival egyidőben Prágában magánórákat vett Bedřich Smetanától. 1866-ban fellépett az Ifjúsági gyűlésen Újvidéken, majd onnantól folymatosan tartott koncerteket. Játszott Bécsben, Budapesten, Kijevben (ő volt a cári Oroszországban az első szerb zongorista), Belgrádban, Eszéken, Kikindán, Pancsován, Versecen és több más szerbiai és vajdasági helységben. Virtuóz, briliáns technikájú művész volt, a koncertjrin gyakran adott elő szerb szerzők műveiből, ahogyan saját szerzeményeiből is és népzenei átdolgozásokat. Bár egyszerű technikával komponált, a művei – nemzeti témában – annyira kedveltek voltak, hogy a nép sajátjának fogadta el őket (például a Brankovo kóló akkor keletkezett, amikor Branko Radičević földi maradványait Bécsből Stražilovóba szállították 1883-ban). Paču koncertjeinek hazafias szerepül volt, főleg Magyarországon, ahol a szerbek harcoltak nemzetési jogaikért. Jovan, aki Smetana professzor erőteljes hatása alatt állt, mégis Kornelius Stanković utóda lesz, és ő az első szerb, aki rapszódiát komponál. Műveiben a romantikus, hazafias hangvétel mellett megjelenik a biedermeyer szalon stílus is. Sok népzenét hangszerelt zongorára és kórusra, a zenéről szóló írásaival pedig több magazin és napilap munkatársa lett (Danica, Javor, Matica). A képen Jovan Paču (áll) látható tanítványaival Prágában.