Blaha Lujza (1850-1926) színésznő

Blaha Lujza (1850-1926) színésznő

Blaha Lujza (született Reindl Ludovika, Rimaszombat, 1850. szeptember 8. – Budapest,Erzsébetváros, 1926. január 18.[1]) magyar színésznő, „a nemzet csalogánya”.

Édesapja, Reindl Sándor huszártiszt volt a császári és királyi hadseregben. Vándorszínésznek állt, majd felvette a Várai nevet. 1856-ban a kolera sújtotta Kassán játszott, előadás közben vesztette életét. Édesanyja, Dé Ponty Alojzia társalgási színésznő ezután újból férjhez ment: 1857-ben kötött házasságot Kölesi Antal színpadi festővel.

Első férjével, a 37 éves Blaha János karmesterrel 16 évesen esküdött 1865-benSzabadkán. Tőle kapta zenei képzését. Férje nevét – bár még két házasságot kötött – élete végéig viselte. Második férje Soldos Sándor, Heves megyei földbirtokos volt. Harmadik házasságát báró Splényi Ödön rendőrtanácsossal kötötte 1881. február 27-én.

Gyermekei: Blaha Sándor (1874-1948) belügyminisztériumi államtitkár és Blaha Sári (Soldos Sári, 1876-1956).

Blaha Lujza egyik férjébe sem volt szerelmes. Verő György Blaha Lujza és a Népszínházcímű könyvében arról ír, hogy "föllelte, de meg el is veszítette az Ideálját", azonban arról nem esik szó, hogy ki volt ez az Ideál, a színésznő naplójából sem derül ki. Szoboszlai Zoltán Ugrai mozaik című könyvében Bölöny Józsefre, a színész nagyváradi lovaglópartnerére tippel. Blaha Lujza törvénytelen szerelemgyerekének, Sándornak keresztelésénél a Pest-belvárosi főplébánia születési anyakönyvi bejegyzésében (1874. szept. 25.) az "Észrevételek" rovatban Máday Sándor országgyűlési képviselő, köz- és váltóügyvéd neve szerepel, aki természetes atyaként jelent meg és íratta be nevét, ezt utólag kihúzták.[6] Más források szerint Soldos Sándor az édesapja.


Szülei vándor színházi társulattal járták az országot, mikor is Losoncról tartottak Rimaszombat felé, s várandós édesanyja Rimaszombat első lakóházában, Marczel József csizmadia-mester házában, hozta világra leányát, Reindl Ludovikát. Gyermekkorában vidéki társulatokban ismerkedett a színészmesterséggel. Alig négyévesen már statisztaként szerepelt, Klizsnik majomszínész mellől kellett a hordóból kiugrania a színre. Először 1856. április 22-én, hat évesen lépett színpadra az esztergomi Fürdő Szállóban. Játszott Szabadkán és Debrecenben is, de főként a fővárosi színházakban szerepelt.

1865-ben kötött házasságot Blaha János (Jan Blaha) cseh származású osztrák katonával, aki felismerte az ifjú színésznő tehetségét és a későbbiekben karrierjét egyengette. Hálából neje élete végéig viselte nevét. Blaha János ugyan nem tudott magyarul, Lujza pedig németül nem beszélt, de egy leckeóra végén énektanára szerelmet vallott a meglepett színésznőnek és egyben a kezét is megkérte.

1866-ban Szabó József Debrecenbe szerződtette, 100 ezüstforintos fizetéssel. Bécsi vendégjátéka ismertté tette őt az osztrák operettvilág körében. A Carltheater szerződtetni szeretett volna, ám Blaháné visszautasította az ajánlatot, azzal az indokkal, hogy ő magyar magyar színésznő akar maradni. 19 éves volt, amikor férje elhunyt. Két évvel később Szigligeti Ede szerződtette a Nemzeti Színházhoz.

1875 nyarán Egerbe ment, három napra rá már runyai Soldos Sándor menyasszonya volt, aki két héttel később feleségül vette.

1896. május 6-án ünnepelte Nemzeti Színház-beli első fellépésének 25 éves jubileumát, a Tündérlak című népszínműben.

1901-ben indította útjára a Nemzeti Színház az örökös tagság intézményét, ezt elsőként Blaha Lujza kapta meg, akit 1901. március 2-án Széll Kálmán miniszterelnök tüntetett ki a címmel.

1901 júniusában Kassán, és augusztusban Balatonfüreden játszotta utolsó vendégszerepeit, továbbiakban a nyári vendégjátékoktól visszavonult.

1905-ben Kada Elek: Helyre asszony című darabjában játszott a Királyszínház színpadán, nagy sikert hozva a darabnak. 1906novemberében Vidor Pál partnere volt, aki menet közben átvette a válságba került Népszínház igazgatását, később öngyilkos lett a kusza színházi viszonyok miatt. Hosszas vajúdást követően a Népszínházat összevonták a Nemzetivel, ami gyakorlatilag a népopera műfajának elhalását eredményezte. Blaha, aki a népopera műfajában mozgott a legotthonosabban, ettől kezdve prózai szerepekben is kénytelen volt bizonyítani. 1909-ben Móricz Sári bírójában, vagy a Lányomban tündöklő alakítását a kritika és a nézők is egyaránt dicsérték. Férjének 1909-ben bekövetkezett halála azonban visszavonulásra késztette. Sokáig nem lépett fel, majd 1912-ben néhányszor közkívánatra játszott A piros bugyellárisban. Utoljára Garamszeghy Sándor Matyólakodalom című darabjában lépett fel, amit Blaha visszavonulása miatt kellett levenni a műsorról.

Az első világháború alatt néhányszor eljátszotta a Nagymamát, színházba azonban leginkább a Magyar Színházba járt, ahol unokája Blaha Gitta szereplését követte nyomon. (Mikszáth: Szent Péter esernyője - női főszerep.)


Utoljára 1923-ban lépett színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, de itt nem énekelt. A filmezéstől idegenkedett, zavarta a hangnélküliség, az erőteljes maszkírozás, a mozdulatok groteszksége. Visszavonulását követően egyszer mégis kamera elé állt. 73 éves korában az Országos Színészegyesület örökös tagjává avatta. Tulajdonképpen 1914-től visszavonultan élt, nővérével, majdan Manci nevű kis unokájával, balatonfüredi házát eladva, az ún. "Szelényi"-házban levő lakásában. Agyára húzódó betegsége egyre erősödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult. Ablakából hosszan nézte egykori színházát. Egy végzetes tüdőgyulladás vette le végleg a lábáról, amiből fölépült ugyan, de ágyhoz kötötten élt attól fogva haláláig. 1926. január 18-án, 76 éves korában hunyt el a színész "Nagyasszony" tüdőgyulladásban. Örök nyugalomra helyezték 1926. január 20-án délután 3 órakor a Kerepesi temetőben.


Filmszerepei
1901 – A táncz – Pekár Gyula ismeretterjesztő filmsorozatának egy darabjában játszik
1916 – Csiky Gergely: Nagymama c. film főszerepe

Színházi szerepei

1863–65 – Féltve őrzött kislány – gyermekcímszereplő – Győri Színház
1865 – Eljegyzés lámpafénynél címszerepe – Szabadkai Színház
1865 – Varázshegedű c. operett címszerepe – Szabadkai Színház
1867 – Kékszakállú – operett-átirat – főszerep, Debreceni Színház
1867 – Varázshegedű – operett-főszerep, – Debreceni Színház
1867 – Szép Galathea – főszerep – Debreceni Színház
1867 – Gerolsteini Nagyhercegnő – főszerep – Debreceni Színház
1867 – Világszép asszony Marcia – operett-főszerep, Debreceni Színház
1867 – Marcsa – Tündérlak Magyarhonban, Debreceni Színház
1867 – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris – Debreceni Színház
1871. május 7. – Marcsa – Tündérlak Magyarhonban – Nemzeti Színház – Blaha Lujza budapesti premierje
1871. november – Zsuzsi – A Nagyapó c. népszínműben – Nemzeti Színház
1873 – Abonyi Lajos: A betyár kendője népszínmű, címszerep – Nemzeti Színház
1874 – Csikós c. népszínmű, címszerep – Nemzeti Színház
1874 – Panna asszony lánya, címszerep – Nemzeti Színház
1874 – Ripacsos Pista dolmánya, címszerep – Nemzeti Színház
1874 – Vén Bakancsos – címszerep – Nemzeti Színház
1874 – Peleskei Nótárius – gazdasszony szerepe – Nemzeti Színház
1874 – Szigligeti Ede: Sztrájk főszerepe – Nemzeti Színház
1875. január 1. – Finum Rózsi – Tóth Ede: A falu rossza c. népszínművében – Nemzeti Színház
1875. október 22. – Tóth Kálmán: Az ördög párnája – bohózat, főszerep – A Népszínház első darabja
1877 ősze – A Kisasszony a feleségem – operett-főszerep – Népszínház
1878 – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris – Népszínház, címszerep – a Csingilingi csárdás c. betétdal slágerré válik
1879 – A Favartné c. operett főszerepe – Népszínház
1879 – Boccaccio c. operettben mint az ifjú Boccaccio – Népszínház
1879 – Királyfogás
1879 – Üdvöske
1879 – Kornevilli harangok
1879 – Kis herceg
1879 – Franciák Milánóban
1879 – Titilla hadnagy
1879 – Peking rózsája
1882 – Vörös Sapka – főszerep – Népszínház
1882 – Konti József: Eleven ördög – operett-címszerep, Népszínház
1883 – A Koldusdiák – Simon diák szerepében – Népszínház
1885 – Felhő Klári – népszínmű címszerepe – Népszínház
1886 - Gerő Károly: Tunikás lányok - népszínmű - Népszínház
1888 – Konti József: Suhanc – operett-főszerep, Népszínház
1888 – Folliniusz Aurél: Náni – főszerep – Népszínház
1890 – Igmándi kispap, Esztike szerepe – Népszínház
1890 – Parasztkisasszony – főszerep – Népszínház
1892 - Gerő Károly: Kis madaram - Népszínház
1894 – Szókimondó asszonyság – főszerep – Népszínház
1894 – Bokor József: Télen c. népszínmű – főszerep – leánya, Soldos Sárika először lép föl vele
1897 – A gyimesi vadvirág – főszerep – Népszínház
1897 – A tékozló – főszerep – Népszínház
Gárdonyi Géza: A bor c. darabjában Nemzeti Színház
1908 – Csiky: Nagymama – főszerep – Nemzeti Színház
1909. március 17. – Móricz Zsigmond: Sári bíró – Bíróné főszerep, Nemzeti Színház
1909 ősze, Móricz Zsigmond: A lányom – főszerep, Nemzeti Színház
Móricz Zsigmond: Aranyos öregek – főszerep – Nemzeti Színház
1911 nyara – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris c. népszínmű – Balatonfüred
1912 február – Szigeti József: Rang és mód – főszerep – Nemzeti Színház repríze
1912 – Abonyi Lajos: Betyár kendője – főszerep, felújítás Nemzeti Színház
1912 – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris c. népszínmű, főszerep – felújítás
1914. január – Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom – főszerep – Nemzeti Színház, utolsó szerepe, visszavonulása miatt leveszik a műsorból
1918. március 18-án, Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom című darabjában lépett utoljára színpadra.


Blaha Lujza nevét számos tér, színház és utca őrzi. Gödöllőn, ahol 10 éven keresztül nyaralót tartott fenn, városnegyedet neveztek el róla.

A Balatoni Szövetség 1926-ban plakettel díszített emlékpadot állíttatott neki a sétányon.Balatonfüredi villáján, ahol 1893 után szívesen töltötte idejét, tábla őrzi emlékét.

(www.wikipedia.org)