A színjátszás kezdetei Szabadkán

A színjátszás kezdetei Szabadkán

A magyar nyelvű világi színjátszás első nyomai a XIX. század elejére vezetnek vissza, pontosan 1816-ba, amikor – a fellelhető levéltári dokumentumok bizonysága szerint – Szabadkán magyar vándortársulat először játszási engedélyért folyamodott. Ettől kezdve, némi latin, illetve magyar nyelvű iskolai és német nyelvű világi színjátszói előzmény folytatásaként, több-kevesebb folytonossággal beszélhetünk magyar színjátszásról ezen a tájon, amelyet ma Vajdaságnak mondanak.

Szabadka után a XIX. század húszas éveiben Nagybecskereken, majd Zomborban is feltűnnek a magyar színjátszók. A kezdetek tehát az ún. második pesti társulat felbomlása utáni vándorlások koraként ismert időszakhoz köthetők, s ilyképpen mondhatjuk, hogy Bácska és Bánát városai – a harmincas évektől Zentán, Újvidéken, Kanizsán, Nagykikindán, Pancsován, Versecen, Topolyán, Kulán és másutt is tartanak magyar színházi előadásokat – az első világháború befejezésig, amikor megtörténik a határmódosítás és ezek a tájegységek elszakadnak Magyarországtól, egy év százados színházi múlttal, színházi kultúrával rendelkeztek. Egészen más helyzet alakul ki a két világháború között, amikor itt csak műkedvelés volt, lehetett, illetve a második világháború után, amikor először önálló állandó magyar színházak, illetve társulatok alakulnak.

Gerold László:  A vajdasági (szabadkai) színjátszás története és jelene

(ww.sulinet.hu)