Szabadka legrégebbi kulturális intézményei

Szabadka legrégebbi kulturális intézményei

Mi történt Szabadkán abban az időben, mikor Magyarország társadalmi életének horizontján olyan nagy események készülődnek, amelyek meghatározzák majd az ország sorsát a következő néhány évtizedre? A XIX. század negyvenes éveinek az elején fontos intézmények jönnek létre. A Városi és Nemzeti kaszinó a legrégebbi szabadkai kulturális társaság, melyeket 1840-ben alapítottak. Ezeknek az intézmények a megalapítása nem volt sem gyors, sem véletlen, hiszen a magyar társadalomban (főleg az irodalomban) már a forradalom előtt pár évtizeddel felébredt a nemzeti öntudat. Kiemelkedő entellektüelek, mint Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc írnak arról a vágyukról, hogy visszatérjen a régi dicsőség, majd valamivel később Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor himnuszokat írnak, verseket azzal a céllal, hogy felébresszék a nemzetet sokéves álmából. Ez a folyamat nem kizárólagosan magyar, a szlovákok, csehek, szerbek – szintén romantikus hangulatban – írják le dicső történelmüket, és mindenki reménykedik a nagy nemzeti újjászületésben. A köznép azonban még bágyadtan élt a sötétben, szükség volt valamilyen intézkedésre, hogy az egyszerű paraszt is megtanuljon írni, olvasni. A kaszinó eszméje ebben az időben egyenértékű volt az olvasóterem eszméjével, és az egyik intézményt a polgároknak, míg a másikat az entellektüeleknek szánták.

Az első intézményt 1840-ben Polgári Kaszinó néven alapították meg. Valójában Bürger Kaszinó néven ismerték, mivel a társadalmi érintkezés nyelve főleg a német volt.

A szabadkai művelt réteg akkoriban főleg a beköltözött németekből állt, akik az asszimilálódás után is szívesebben beszéltek németül. Időközben egy 1843-as törvény alapján a magyar nyelv kötelező tantárgy lett Magyarország és Horvátország minden iskolájában.

A Nemzeti Kaszinó alapító közgyűlését 1840. október 28-án tartották meg. A fő célja az alapító okirat szerint, hogy fejlessze a jó modort és a kulturális érintkezés szellemét. A Kaszinó szabályzata 19 pontból állt, a titkára pedig Bodog Speletić volt. Meg kell említeni, hogy a Kaszinók alapításának ötletét egész Magyarország területén gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetjük, mivel az elképzelése volt, hogy legyen egy közös platformja a reformot váró erőknek. Az első kaszinót 1827-ben alapította. A könyvek és újságok számának gyors emelkedése Magyarországon ahhoz vezetett, hogy az olvasás és a gondolatok cseréje az olvasottakról fontos tényezője lesz az új társadalom formálódásának, ezért megalakult az Irodalmi Társaság. Fiatal újságírókból, egyetemistákból, irodalomkedvelőkből állta társaság, melyet a város első irodalmi társaságának tekintünk. Saját szabályzata volt, és a találkozókat egy ideig Bittermann Károly – az első szabadkai nyomdász – nyomdájában tartották.

Később a szűkös hely miatt átköltöztek a Városi Kaszinó helyiségeibe, ahol egészen 1846-ig maradtak. Az Irodalmi Társaság illetve Olvasókör, ahogyan elnevezték, Baráti kör néven szerveződött újjá, amelynek szabályzatát 1848. március 14-én fogadta el a bírósági hivatal.

A kör tagjai voltak: Đeno Sarić irodalmár, Josip Antunović orvos, küldött, Karvázi Zsigmond a Pesti Hírlap munkatársa, jegyző, Josip Meznerić tanár, Varga János, Ambrozije Šarčević, irodalmár, jegyző, Božidar Prokopčanji irodalmár, fordító, Hoppman Ferenc, Đorđe Zarić és Winkler Mátyás.

Szabadka Nemzeti Casino részesei és szabályai 1841. Szeged Iványi II, 544-546; Frankl István: Szabadka szabad királyi Város ismertetése, Szabadka; IAS, M, 11. B 184/polg. 1840.