Híd

Híd

Híd címen több folyóirat is megjelent a 20. század folyamán Magyarországon és Jugoszlávia magyarok által is lakott vidékein, a 21. században Magyarországon egy evangélikus magazin él, a szerbiai Újvidéken ma is él az 1934-ben indított Híd.

Híd jugoszláviai, majd szerbiai magyar irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat. Székhely: Szabadka, majd 1947-től Újvidék). Periodicitás: változó, utóbb havonként. ISSN 0350-9079

Az 1934-ben induló Híd az ifjúsági mozgalmak lapja volt, majd 1938-tól a jugoszláviai kommunista párt által irányított marxista folyóirat. Hasábjain nagy teret kapott a szociográfiai irodalom, a riportok, a munkáslevelezők beszámolói, az úgynevezett valóságirodalom. A lapot 1934-1941 közt szerkesztette Lévay Endre (1934-1936), Simokovich Rókus (1936-1937), Mayer Ottmár (1937-1941). 1939-40-ben a folyóirat szerkesztője Híd könyvtár címen irodalmi és társadalomtudományi füzetsorozatot adott közre. A második világháborúbanJugoszlávia megszállása idején a lapot betiltották, a szerkesztőket és a szerkesztőbizottság több tagját elfogták és kivégezték, a lap szünetelt 1945 októberig.

Az 1945 október-novemberi összevont számmal újra induló lap az egész jugoszláviai magyar irodalom orgánuma lett, s ápolta a magyar irodalmi hagyományokat, s próbálta elősegíteni a Jugoszláviában élő nemzetiségek irodalmának és kultúrájának kölcsönös megismerését. A második világháború után újraindított Híd szerkesztő voltak:

Steinfeld Sándor (1945-1948)
Olajos Mihály (1948-1950)
Ernyes György (1951)
Majtényi Mihály (1951-1955)
Herceg János (1955-1957)
Major Nándor (1957-1962)
Papp József (1963-1964)
Ács Károly (1965-1975)
Bányai János (1976-1984)
Bori Imre (1984-2004/5-6. sz.)
Szerkesztőbizottság: Bordás Győző és Buzás Márta (2004/5–6–2004/12)
Gerold László (2005–2008)
Faragó Kornélia (2009–)
Majtényi Mihály szerkesztése idején vált a lap irodalmi lappá, sok fiatal tehetség jelentkezett írásaival, köztük Bori Imre, Fehér Ferenc,Juhász Géza, Major Nándor, Németh István. 1959-ben megalapították a Híd Irodalmi Díjat. Az 1960-as években politikai okok miatt háttérbe szorított magyarországi írók műveit is közreadták, például Weöres Sándor, Déry Tibor, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Tandori Dezső írásait. A lap helyt adott és ad a modern stílusirányoknak, népszerű a kárpát-medencei magyarság körében.

A Délszláv háború (1991-1995) és Jugoszlávia szétesése mind a folyóirat megjelentetésében és terjesztésében le nem győzhető akadályokat is jelentett. A 2000-es évek közepétől kezdett újra normalizálódni a folyóirat kiadása és terjesztése.[3][4] Az utóbbi évtizedben is jeles magyarországi irodalmárok is kapnak benne publicitást, például Kibédi Varga Áron, Konrád György, Lengyel András, Sándor Iván, Tandori Dezső. 

(www.wikipedia.org)