Raichle Ferenc monográfia

Raichle Ferenc monográfia

Egy életmű összegzése (2014.05.28.)


Raichle Ferenc építész opusáról született monográfia — Amikor Szabadka nevezetességeiről, építészeti remekműveiről beszélünk, akkor a városháza és a zsinagóga után rögtön a Raichle-palotára, a Szabadkai Városi Könyvtárra — egykori Kaszinóra — vagy a gimnáziumra gondolunk. Ez utóbbi hármat, valamint számos más épületet is a neves építésznek, Raichle Ferencnek köszönhetünk. Az ő opusát dolgozza fel az a monográfia, amelyet a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet munkatársai, Vass Géza történész és Gordana Prčić-Vujnović építész közösen jegyeznek.
A monográfia a Szabadka és Szeged közötti IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program Diamond projektumának keretében jött létre. A könyvbemutatót Szabadkán az építész mesterművének, a családja számára tervezett és épített Raichle-palotának (ma Képzőművészeti Találkozó Modern Galéria) az egyik leggrandiózusabb, a téli kerten keresztül az udvarra néző termében, az egykori ebédlőhelyiségben tartották meg.

A Raichel Ferencnek emléket állító monográfia a műépítész életének legtermékenyebb szakaszával, a szabadkai és a szegedi évekkel foglalkozik, az e két városban több mint húsz év alatt létrehozott életművét örökíti meg.

Gordana Prčić-Vujnović és Vass Géza más aspektusból, egy építész és egy történész szemével közelítette meg Raichle Ferenc személyiségét. A két egyéni rálátás — építészet- és élettörténet — izgalmas kettőst ad, a külön végzett kutatásokat ugyanis időrendi sorrendben egységes egésszé fonták össze a szerzők. A könyvet lapozgatva Raichle származásáról, szabadkai éveiről és munkásságáról olvashatunk részletesen, például, hogy a neobarokktól miként fordult a bécsi szecesszió és más korszerű építészeti irányzatok, végül a magyaros szecesszió felé, ahogyan arról is, hogy mik voltak Szegedre költözésének körülményei, vagy hogy mi vezetett a sikeres építész és vállalkozó csődjéhez. A szövegeket a képek — az épületek egészét és részleteinek tökéletességét bemutató fényképek, a korabeli tervrajzok, valamint a családi archívum felvételei — teszik teljessé.

A kutatómunkához a családról, az építészeti opusról és magáról a magyaros szecesszió stílusirányzatáról korábban feltárt eredményeket, többek közöttBela Duranci, Viktorija Aladžić, Kata Martinović Cvijin, Ninkov Kovacsev Olga és Mirko Grlica kutatásait, valamint szegedi szakemberek munkáit, továbbá levéltári és könyvtári anyagokat is felhasználtak. A szerzőpáros rendelkezésére álló, valamivel több mint egy év azonban nem volt elegendő egy ilyen terjedelmű és jelentőségű életmű teljes kutatásához, ezért továbbra is vannak feltáratlan részletek, amelyek újabb kutatómunkát kívánnak. Ez azonban egyelőre várat magára. Reméljük, nem harminc évet, mint amennyit várni kellett erre a gyűjteményre, amelynek egyetlen szépséghibája, hogy viszonylag kis példányszámban jelent meg.

Vass Géza és Gordana Prčić-Vujnović kiadványa mindenesetre méltó emléket állít annak a nagyszerű, széles látókörű, az újításokra fogékony, ám a járatlan utaktól sem megrémülő építésznek, akinek a munkásságáért — azért, amiért fantáziát látott a városban — Szabadka örökre hálás lehet.  

GYURKOVICS Virág

http://hetnap.rs/