Festészet a ferences kolostorban

Festészet a ferences kolostorban

A szabadkai ferences kolostorban létezik Szent Vendellről egy ismeretlen művész által készített kép, melynek sem készítési helyét, sem a festője származását, sem adományozóját nem ismerjük.

         A kolostor folyosóján 32 ferences szent képe van elhelyezve. Ezeket 1793. és 1795. között Hanis Mátyás (1754 – 1806) készítette. A bácsi kolostor refektóriumában ugyanakkor 1805-ben restaurálta az Utolsó vacsorát, és hat ferences portréját festette meg. A ferenceses szentek galériájában a szabadkai kolostorban egyfajta történelmi sorrend mutatkozik vallási, társadalmi, kulturális és misszionárius tevékenység szempontjából.

           Az első helyen Assisi Szent Ferenc képe áll (kb. 1182 – 1226), a rend alapítójáé, akinek az alakját sötét háttér elé tették, afféle Imitatio Christiként.

           A második Páduai Szent Antal (1195 – 1231) képe, aki Szent Ferenc tanítványa és barátja volt, akiről sok csodás történet kelt szárnyra.

            Kapisztrán János (1386 – 1456) élettörténete kapcsolódik városunkhoz és környékéhez. Vörös háborús zászlót tart a bal kezében, míg a jobban Belgrád várára mutat, melynek védelmében kiemelkedő szerepe volt.

             Ezt követi a ferences misszionáriusok -  mártírok, az öt testvér, akiket 1219-ben Marokkóba küldtek. A szabadkai képen Szent Bernát a kezében tartja attribútumait: szablyát és pálmaágat.

             A ferences misszionáriusok másik csoportja – ők is a hit mártírjai , hét testvér, akiket 1227-ben vezetett Marokkóba Szent Dániel (? – 1227). Ott megkínozták őket, és a fejüket vették.  A képen a kard látható, mellyel levágták a fejüket.

Japánban a missziós munka 1549-ben kezdődött a jezsuitáknak köszönhetően, míg a ferencesek 1593-ban érkeztek. Keresztelő Szent Péter fordított nekik, aki már járt Mexikóban és a Fülöp-szigeteken. A misszió megalapítása után elfogták és felakasztották őket. Keresztelő Szent Pétert a testvéreivel ábrázolták, az elfogásuk pillanatában.

               A ferencesek később is áldozatok lettek; az egyik képen Boldog Pikins Miklós látszik, ahogy jobb kezével a holland kálvinistákra mutat, akik húsz testvért akasztottak fel.         

                A szabadkai galéria ikonográfiai programjában kiemelkedő misszionáriusok portréja is szerepel: Boldog Odorik (1265 – 1331), itáliai származású szerzetes, aki gyalog járt és keresztelt a tatárok között, majd Kínában és Indiában végzett missziós munkát. Attribútuma a liliomos medál. Ceránói Boldog Pacifik (? – 1482), aki hosszú éveken át volt misszionárius Indiában, attribútumai a kereszt és a könyv, mely fölött imádkozik. Moglijáni Boldog Péter (? – 1490) a képen Ázsia lakóit kereszteli meg. Eksztázisban néz az égre, kezét a megtérő fején tartja. Solánói Szent Ferenc (1549 – 1610) is szerepel a galériában, aki Paraguayban és Limában, és nemcsak megkeresztelte a népet, hanem lecsillapította a törzseket, és csodát téve gyógyított. Szívesen játszott hegedűn, ami a kereszt mellett az attribútuma. Boldog de Prado János (1581 – 1631) bár gvardián volt, nem tért ki a missziós munka elől, hosszú ideig tartózkodott Afrikában, ahol mártírhalált halt. Attribútumai a szemek, íjak és szablya, amellyel megölték. Egy képen szerepel Boldog János Peruggiából és Safernáti Boldog Péter, akik Afrikában haltak mártírhalált 1231-ben. Egymással szemben festették meg őket, pálmaágakkal a kezükben, mely hitük bizonyítéka.

A szerényen öltözött ferences misszionáriusoktól eltérően a galéria a hatalomhoz kötődő személyek portréját is bemutatja, valamint bíborosokét, püspökökét, akik öltözéke gazdagon díszített .

          Kiemelkedik közülük Toulouse-i Szent Ludovik (1274 – 1297), a nápolyi király (II. Károly) fia, aki apai ágon rokonságban állt a francia királlyal, IX. Lajossal, anyai ágon pedig Magyarországi Erzsébettel. Misztikus eksztázisban ábrázoltál, ahogy piros párnán három koronát tart, ami a trónról való lemondás szimbóluma, a teste felé döntve a püspöki bot.

Szent Andrást ( XII. század második fele) 1302-ben avatták szentté, ahogy a kép aljára írt rövid életrajzból kiderül. Abban a pillanatban ábrázolják, amikor az angyalok felkínálják neki a bíborosi ornátust.

           Szent Bonaventura ( 1221 – 1274) a rend tábornoka volt, ismert teológus és misztikus, Szent Ferenc fontos életrajzának, a Vita sancti Franciscinak szerzője, aki a párizsi egyetemen adott elő, és akit püspöknek és bíborosnak jelöltek. A képen idősebb korában, lehajtott fejjel ábrázolják, püspöki ornátusban, püspöksüveggel a fején és könyvvel az asztalon, melyen az attribútumai.

           Agrigentói Szent Mátyás portréja, akiről nincsenek hagriográfiai adataink, egy szerényebb püspökségben ábrázolja a szentet, a püspöki bottal, nyitott tekerccsel a kezében, az asztalon a püspöksüvegével.

            Sieniai Szent Bernát (1380 – 1444) portréja szerény ferences ruhában ábrázolja a szentet, ahogy tartja ill. megfigyeli a napot Jézus monogramjával. Mellette három püspöksüveg látható, mint attribútumok, az elutasított kitüntetés jelképei.

            A galéria kevésbé ismertek portréit is tartalmazza, akik a ferences rendben fontos szerepet játszottak, elsősorban a tudományok, oktatás és katekizmus terén. Köztük szerepel Boldog János (1414 – 1484) lengyel származású remete, később prédikátor. Két testvérrel ábrázolják, könyvvel, mint attribútummal. Szent Paszkál (1540 – 1592) magányos alakként jelentik meg, aki eksztázisban szemléli az oltáriszentség szimbólumát. Boldog Pacifik (1653 – 1721) teológiával és filozófiával foglalkozott. Ő a védőszentje visszeres hívőknek. Boldog Ferenc (? – 1322) művelt ember volt, könyvvel a kezében ábrázolják. Kiemelkedő szónok volt Boldog András (1180 – 1252), amiről a mellkasán látható két láng tanúskodik. Alkantarszki Szent Péter (1449 – 1562) ismert irodalmár volt, kezében tollal ábrázolják, könyv áll mellette az asztalon, a szentlélek galambját nézi, amely inspirálja. Irodalommal foglakozott de Párma Boldog János is (? – 1289), aki a képen jobb kezét a mellkasán tartja, a balban pedig egy lezárt levél látható. A válla felett egy angyal tart egy könyvet, az inspiráció szimbólumaként. Korai Boldog Tamás (1655 – 1729) jobbra fordul, az arcán ragyogás, bal kezét a mellkasán tartja, a jobban keresztet tart, amelyen Jézus és Mária látható. Boldog János József (1646 – 1734) ismert volt a csodáiról, gyógyításairól, aszketikus és elmélkedő a külseje, kezében keresztet tart, az asztalon könyv áll. Sztronkóniai Boldog Antal (1399 – 1471) feladata a fiatal ferencesek tanítása volt.  Attribútuma a rózsa, melyet jobb kezében tart, ami a tisztaság, hit, az inspiráció és a mulandóság szimbóluma is,

          Imponáló a festészművész jártassága a miniatűrök kidolgozásában. Három kép kompozíciója készült úgy, hogy a központi alakok ( Szent Erzsébet, Szent Klára és Boldog Lukrecia) előtt kis állvány áll – gyökér, melyből családfa nő ki, ferences szentek ovális portréival.

             Boldog Lukrecia, ikonográfiailag alap fatörzs, melyből növekszenek a harmadik ferences rendiek képei, egy oltár mögött áll barna zarándok ruhában, jobb kezében bot; baljával egy tányérra mutat, melyen növények vannak, mellette egy edény gyógyszerekkel.  A második csoportkép Szent Erzsébetet ábrázolja a szüzekkel és özvegyekkel. A harmadik csoportkép Szent Klárát ábrázolja a szüzekkel és özvegyekkel.



D. Škorić, Katolikus barokk festészet Vajdaságban, Újvidék, 2015.