Farkas Béla (1894 – 1941)

Farkas Béla (1894 – 1941)

Farkas Béla (Fiume, 1894 – Palics, 1941) festő a kései szecesszió képviselője és a Hírlap munkatársa volt. Gábor Nellynek, a pesti opera énekesnőjének, később a szabadkai Zeneiskola tanárának fia volt. Gyermekkorát és ifjú éveit Szabadkán és Palicson töltötte. Először a Nemzeti Szalon szabadkai kiállításán szerepelt (1912). A pesti Iparművészeti Iskolába iratkozott, és részt vett a Nagybányai (1912) és a Kecskeméti Művésztelep (1913–1915) munkájában, ahol Iványi Grünwald Béla volt a mestere. Bécsben és Berlinben színházi díszlettervezéssel foglalkozott, de az első világháború beleszólt a sorsa alakulásába. A háborúban való részvétele mély traumát okozott neki, kábítószer- és alkoholfüggő lett. Képi kifejezésmódjában ekkortól a teátrális álomképek jelenetei váltak jellemzővé. Aktívan festett és rajzolt, a két világháború közti szabadkai képzőművészeti színpad egyik ismert alakja lett. Tagja volt a Nagybecskereki Művésztelepnek (1931) és a Vajdasági Képzőművészek Egyesületének (1923–1935). Szerepelt a bácskai művészek szabadkai kiállításán (1932), illetve Baranyi Károllyal és Markov Zlatával együtt állított ki Újvidéken (1934). Palicson temették el, sírja védett műemlék, és ettől nem messze található Baranyi Károly sírhelye is. Farkas képzőművészeti alkotásainak legnagyobb része a szabadkai Városi Múzeumban és a szabadkai dr. Vinko Perčić Honi Képtárban található.
(Ninkov K. Olga)
Irodalom:
Baranyiné Markov Zlata (1971): Vergődés. (Életjel Miniatűrök 15.) Életjel, Szabadka.
Beszédes Valéria (2006–2008): Farkas Béla síremléke. Örökségvédelem, 1., Községközi Műemlékvédelmi Intézet, Szabadka, 133–134.
Duranci, Bela (1999): Farkas Béla. Forum Könyvkiadó, Újvidék.

http://www.kulturput.rs/