Zomborcsevics Vince (1810-1899)

Zomborcsevics Vince (1810-1899)

Dr. Zomborcsevics Vince

A könyvek nagy szerelmese volt, nagy tudású ember: magyarul, szerbül, németül, latinul, görögül, sőt még a gallok nyelvén is beszélt és olvasott - Már fiatalon nagy tekintélynek örvendett Szabadkán - A gimnáziumot szülővárosában végezte, majd beiratkozott a magyar királyi tudományegyetem filozófiai fakultására, megfordult Bécsben is, 1832-ben Budapesten doktorált - 1841-ben Szabadka város főbírája példás közéleti személynek minősítette, bizonyságlevelet adván ki a következő szöveggel: ,,...kötelességei teljesítésében kitűnő szorgalommal mindenkoron úgy működött, hogy közmegelégedésünket méltán megérdemeli' - Milko Izidor írta: ,,Oly korban, amikor a városban még rendes világítás sem volt, s a szellemi világosságnak szinte teljes hiányát éreztük, ő világosságot árasztott...'
A talán utolsó szabadkai - pontosítsunk: vajdasági - polihisztornak, az ,,örök szerkesztő'-nek, a nagybetegen is lelkesen tervezgető Dévavári Zoltánnak a felbecsülhetetlen értékű könyvében (Régi házak, régi történetek) ötlött a szemünkbe dr. Zomborcsevics Vince neve. Most tehát arról az emberről emlékezünk meg, aki az értékek megőrzését tűzte ki életcéljául, és bár nem teremtett nagy ívű életművet, ma is tisztelettel gondolunk rá, arra az emberre, akiről Milko Izidor a következőket jegyezte le: ,,Oly korban, amikor a városban még rendes világítás sem volt, s a szellemi világosságnak szinte teljes hiányát éreztük, ő világosságot árasztott.' Életével, munkásságával Toncs Gusztáv foglalkozott (Dr. Zomborcsevics Vincze és könyvtára, 1901), majd Milko Izidor (Napló 1931. január 25.), s végül Dévavári Zoltán a 7 Napban 1986 októberében (Régi házak, régi történetek, 5.). De a doktor mindhiába beszélt és olvasott magyarul, szerbül, németül, latinul, görögül, sőt még a gallok nyelvén is, mindhiába örvendett szülővárosában nagy tekintélynek, mindhiába adta ki a város főbírája a bizonyságlevelet, amelyben az állt, hogy ,,kötelességei teljesítésében kitűnő szorgalommal mindenkoron úgy működött, hogy közmegelégedésünket méltán megérdemeli, művészeti és egyéb lexikonokban nem található a neve". Emlékét mégis kegyelettel őrizzük. Az Egészségvédelmi Intézet parkjában a múltban leleplezték a mellszobrát, Weil Erzsébet alkotását. Tábla nem emlékeztetett azonban arra, hogy itt, a város központjában, a Strossmayer utcában, az egykori Fekete sas vendéglő mellett éldegélt és szenvedélyesen, megszállottan olvasta a könyveket dr. Zomborcsevics Vince...
Szabadka város kevésbé informált polgársága tulajdonképpen akkor hallott róla először, amikor a szabadkai Városi Könyvtár 1986-ban szerény kiállítással emlékezett meg udvari termében dr. Zomborcsevics Vincéről is, azzal, hogy szemléltető hatást váltott ki gyűjteményével, vagyis felhívta a figyelmünket arra az emberre, aki akkor létesítette gazdag könyvtárát, amikor a városban bokáig a sárban gázoltak a polgárok, amikor még a beltéri házakban is mécses pislákolt és Leo Oblath sem nyithatta meg könyvkereskedését. A doktor azonban leleményesen és nagy-nagy lelkesedéssel, az ókontinens antikvárusai segítségével megszerezte Szophoklész, Aiszkhülösz, Plutárkhosz, Cicero, Vergilius, Plautus, Spinoza, Erasmus és mások műveit, hozzájutott, szert tett a Francia Enciklopédia népszerű és világszerte híres kiadványaihoz is. Ezért írjuk ma nagy hálával a nevét csupa nagybetűvel, mert kincset hagyott az utókorra, miránk. Ezért emlékezett meg róla Dévavári Zoltán is hosszabb lélegzetű, alapos műgonddal megírt írásában.
A doktor 1810. január 22-én született Szabadkán. Szülei - Zomborcsevics Marian és Piukovics Ágnes testvérével, Ferenccel együtt példás nevelésben részesítették, nem hagyván, hogy eleméssze őket a reménytelenség, a város egyébként komor hangulata. Vince szülővárosában végezte el a gimnáziumot, majd a magyar királyi tudományegyetemen, a filozófiai fakultáson tanult tovább. Elkerült Bécsbe is, majd 1932-ben megkapta a doktori oklevelet - természetesen Budapesten. Akkori doktori értekezése könyv alakban is megjelent (Medendi methodus derivans). Szabadkán megválasztják másodorvosnak. Fáradhatatlanul dolgozott, mint az az ember, aki több életet akar élni, mert rengeteg dolga van a világon, rengeteg embert illik fölülemeltetni az akkori szabadkai polgári műveltség nagyon is átlagos színvonalán. Tagja lesz a fővárosi orvosegyesületnek, levelező tagja a würzburgi filozófiai-orvosi társaságnak. 1847-ben Zomborcsevics Vince képviselte a várost a pozsonyi országgyűlésen. Nagy hatású beszédet tartott, azt hangsúlyozva, hogy szavak helyett tettekre volna most szükség. Próbálkozásai a politikai életben nem érdemelnek figyelmet. Ő a könyvtárában, a könyvek között uralkodott...
Mivel Szabadkán - és másutt - az egészségügyre nem sok gondot fordítottak, felcsapott szénkereskedőnek. 1872-ben, a város legtehetősebb, emberével, Vermes Gáborral megnyitotta a Kereskedelmi és Iparbankot, amelynek hosszú ideig Milko Izidor volt az elnöke. Ezalatt az egykori doktor rendületlenül olvasott, és könyveket gyűjtött. Milko Izidor írja: ,,Mindent kritikával olvasott, s ha befejezte valamely könyv lektűrjét, pörbe szállott annak szerzőjével, még ha az Carlyle vagy Thiers volt is. Orvosi dolgokról is temperamentumosan tárgyalt, s szakfolyóiratokat akkor is járatott, amikor beteget már látni sem akart. Csalhatatlannak tartotta magát, s ebből nem csinált titkot..."
Csaknem 90 évesen senilis demenciában szenvedett, nem olvasott többet. Egy fényes elme elborult. Már nem járt a kaszinóba sem, nem hangoskodott az asztalfőn, nem vitatkozott senkivel. De nagy tudásáért továbbra is mindenki tisztelte. Szabadkán utcát - tudtommal - nem neveztek el róla...

http://hetnap.rs/