Vidor Imre

Vidor Imre

Szegeden született, majd pécsi menekültként jött Szabadkára. Vidor Imre 1924-ig dolgozott a vasúti eligazításon, akkor nyugdíjazták. A művelt, rendkívüli megfigyelőképességű, páratlan szervezőkézségű ember a cionista meggyőződésével a legjobb jelölt volt a zsidó közösség titkári posztjára. Kritikákat, humoreszkeket, novellákat, történelmi tanulmányokat írt. Magyar nyelven írta Vándor a nagy úton című regényét (először kiadta a Minerva 1930-ban), és ezért a regényért a Napló díját nyerte el. Ugyanebben az évben jelentette meg tanulmányát, mely a Zsidókérdés zsidószemszögből címet viselte a Zsidó könyvtár gondozásában („Židov“, Zagreb, 1930.).

Emellett Vidor az írója a szabadkai zsidók hiteles történetének, melynek összefoglalása megjelent a Magyar zsidólexikonban, amely 1929-ben Budapesten jelent meg. A teljes szöveg elveszett. Vidor 1937-ben Budapesten hunyt el.