Sinkó Ervin (1989-1967) költő, író

Sinkó Ervin (1989-1967) költő, író

Sinkó Ervin (szül. Spitzer Franjo, Apatin, 1898. október 5. – Zágráb, 1967. március 26.) magyar–jugoszláv költő, író, irodalomtörténész. Elsősorban két regénye, az első világháborúról és az utána következő forradalmakról szóló Optimisták és a nyugati ésmoszkvai emigráció élményeit feldolgozó Egy regény regénye révén ismert.

1898. október 5-én Apatinban született zsidó családban. Édesapja Spitzer Ferenc kereskedő volt, anyja Steiner Flóra. ErvinSzabadkán és Szegeden járt iskolába. 1914-ben és a következő évben az MSZDP szabadkai szervezetéhez tartozott, illetve a Munkásotthon könyvtárosaként, és a Bácsmegyei Napló munkatársaként dolgozott. 1916-ban különböző lapok; a szociáldemokrataNépszava, és Kassák lapjai, A Tett és a Ma közölte Sinkó Ady és Nietzsche hatását mutató verseit. Ekkor jelent meg első kötete is, majd a következő két évben az orosz fronton harcolt. A Kassák-körből kiváló értelmiségi csoport (Révai József, György Mátyás, Lengyel József, Komját Aladár, Hevesi Gyula, Rothbart Irma) egyik tagja volt. Részt vett a forradalmi szocialisták munkájában, 1918-ban tagja lett a Vasárnapi Körnek. Az őszirózsás forradalom idején az Országos Propaganda Bizottság munkatársa volt, majd részt vett 1918. november 24-én a KMP megalapításában. 1919-ben szerepe volt az Internacionálé című lap megalapításában, s Újpest párttitkáraként működött. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a VI. kerületi munkástanács és a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács tagja volt. 1919. május 2-a és 18-a között Kecskemét városparancsnoka, az 1919. június 24-i forradalom napján pedig a Szovjetház védője.

A kommün bukásakor a román fronton harcolt, majd szeptemberben az osztrák fővárosba ment. Hamarosan visszatért szülővárosába, s feleségével 1920-ban és 1921-ben itt rejtőzködött, ám felismerték és Ausztriába internálták. 1921-től 1926-ig Bécsben volt asztalos, illetve filmstatiszta és inkasszáns. Alapítója és főmunkatársa volt a Testvér című lapnak (1924–1925). 1926-ban és a következő évbenSzarajevóban, Grazban, és Bécsben élt, s munkatársa volt a Korunknak, a Nyugatnak, illetve a Századunknak. Optimisták című művét 1928-ban kezdte el írni Bácsszentivánon. Ekkor Zürichbe ment, majd visszaköltözött Bécsbe, 1933-ban Párizsban telepedett le. Innen két év múlva a szovjet fővárosba ment, majd újabb két év elteltével (1937-ben) visszatért a francia fővárosba. A második világháborúelső két évében orvosnő feleségével Bácsszentivánon lakott. Zágráb városában ismerte meg Miroslav Krležát. 1941 és 1943 között Szarajevióban, Drvarban és Splitben élt, bujdosott az üldöztetések elől. Az illegális Népfelszabadító Bizottság elnökévé tették meg, majdHorvátország Antifasiszta Népfelszabadító Tanácsának volt küldöttje Rab szigetének kiürítési bizottságában. 1943-tól két éven át népoktatással foglalkozott különböző partizán mozgókórházakban. Miután mind felesége, mind ő leszerelt, Zágrábba költöztek. Sinkó a népjóléti és tanügyi minisztérium, illetve a horvát állami könyvkiadó munkatársa volt, s a Krleža által irányított Lexikográfiai Intézet is alkalmazta. 1959-ben Újvidéken az egyetem bölcsészeti karán magyar tanszéket hozott létre. Haláláig felváltva élt Újvidéken, illetve Zágrábban. Zágrábban temették el.

1945-ben lett a Horvát Írószövetség tagja, 1951-ben a zágrábi Tudományos és Művészeti Akadémia levelező, 1960-ban rendes tagja.

Művei
A fájdalmas Isten (J. Fischer Verlag, Bécs, 1923)
Kísértet járja be Európát (Magyar Szó, Újvidék, 1952)
Elítéltek. Dráma (Testvériség-Egység, Újvidék, 1953)
Optimisták. Történelmi regény 1918–19-ből. Első megjelenése: Újvidék, 1953. Első magyarországi kiadás: Magvető Könyvkiadó, 1965.
Egy regény regénye. Moszkvai naplójegyzetek 1935–37. Első megjelenése: Újvidék, 1954. Első magyarországi kiadás: Magvető Könyvkiadó, 1989.
Aegidius útra kelése és más történetek (Fórum, Újvidék, 1963)
Epikurosz hervadt kertje (Fórum, Újvidék, 1964)
Tizennégy nap (Gondolat, 1982)
Szemben a bíróval (Magvető, 1983)
Krleža. Esszék, tanulmányok, kommentárok (Fórum, Újvidék, 1987)
Áron szerelme. Kisregények (Fórum, Újvidék, 1989)
Az út. Naplók, 1916–1939 (Akadémiai, 1990)
A hontalanság énekei. Kiadatlan versek 1914–1967 (Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Újvidék, 1999)
Bezúzott háborús napló 1939–1944 (Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Újvidék, 2000)
Világirodalmi esszék. Hagyatéki írások 1916–1939 (Vajdasági Magyar Közművelődési Társaság, Újvidék, 2006)

Művei utóélete
Az Optimistákból Agitátorok címmel Magyar Dezső rendezett filmet 1969-ben.

(www.wikipedia.org)