Macskovits Titusz

Macskovits Titusz

Viktorija Aladžić: Az építő


Macskovits Titusz (Titus Mačković) szabadkai építész 1851-ben született Szabadkán. Itt végezte el a gimnáziumot is. Aachenben, Zürichben és Bécsben járt képzőművészeti akadémiára, de tanulmányait nem fejezte be. 1870 környékén visszatért a városba: ekkortól vette kezdetét építészi pályafutása. A szabadkai Történelmi Levéltárban 400-nál több épülettervét őrzik; ezek többsége meg is épült. Épületeket minden akkor korszerűnek számító stílusban tervezett, a neoreneszánsztól a neogótikán át a neobarokkig, majd könnyen alkalmazkodott a szecesszióhoz, fölépítve a város egyik legnagyobb szecessziós bárpalotáját Fazekas Lajos részére. Közvetlenül a háborút megelőzően olyan szecessziós stílusú épületeket tervezett, amelyek az akkoriban éppen szárnyait bontogató modernizmus jegyeit viselték magukon. Lakó- és bérpaloták mellett tervezett földszintes házakat, istállókat, pajtákat, melléképületeket, de laktanyákat, iskolákat, vágóhidat is. Szabadka egyik legsokoldalúbb építőjének bizonyult. Emellett vállalkozó volt, téglagyár-tulajdonos, városi főépítész, majd hírlapszerkesztő is. 1919-ben hunyt el.

(Titus Mačković alapvető életrajzi adatait közli Magyar László: Razvoj grada I njegova arhitektura [A város fejlődése és építészete] c. dolgozata, Rukovet, 1995, 7-8-9. sz., 25-43. old.)

Hogyan lett Tituszból építész? Tudta-e, miként tapad sárgaföld az ujjakhoz, miközben veremházat ás az ember, vagy látta-e odabenn, hogyan könnyezik a füsttől a gyerekek szeme, amint a tűzhely köré gyűlve, a vadaktól és az emberektől biztonságban tudva magukat, gondtalanul játszadoznak? Látta-e, hogy az üst fenekét, amelyben kása főtt a családnak, milyen vidáman nyaldossák a lángnyelvek, vagy hallotta-e a tűzhely köve alá elhantolt ősök szellemének suttogását? Ment-e ki a fagyos januári reggelbe - amikor a fák ágai letörnek a fagytól -, hogy megjelölje, melyik törzset kell majd kivágni főgerendának a kétvizes tetőhöz, amely két szárával a földre támaszkodik? Látta-e a téli reggelen a kéményből fölszállni a füstoszlopot - melynek alapján barát és ellenség is fölfedezte a föld alatti rejtekhelyet -, mintha mindegyik ház egy-egy ilyen füstoszlopon lógna? Látta-e kisírt arcát az asszonynak, akinek gyermeke belefulladt a lapálybeli veremlakásba betörő vízbe? Látta-e a görcsöt az ember arcán, aki lélekszakadva rohan rejtekhelye felé, amelyben rablók ölték meg gyermekeit, miközben ő odakint a pusztán legeltette a jószágot? Látta-e békeidőben, miként kapaszkodnak föl a gerendán a veremlakás földjéből a ház falai? Tudta-e, hogy a földből épült ház belülről ugyanúgy fest, mint a veremlakás: földből vannak a falai, földből a padlója, földből a padkája, földből az ágya? Látta-e vajon, amikor az ágy mellett először jelent meg ezen a földes padlón a gyapjúszőttes, hogy reggelente, fölkeléskor ne fázzon az ember lába? Látta-e a mester kezét, miként választja ki a fatörzset, amelyből majd széket farag? Könnybe lábadt-e vajon a szeme, amikor a ház ablakában először látta nyílni a piros muskátlikat, az üvegen pedig áttetszett a fehér csipkefüggöny rezdülése? Gyerekkorában rajzolt-e ujjával a porba félrecsapott tetejű házakat nagy kéménnyel? Járt-e valaha novemberben kinn a mezőn, miközben a szél odafagyasztotta az esőcsöppeket az arcát övező hajtincsekre? Ott tanulta-e meg, hogy a házat háttal kell fordítani az északi szélnek, s arccal az udvarnak és a napfénynek? Látta-e vajon, amint a ház előtt az eresz tornáccá nőtt, amely a házat közelebb vitte az udvarhoz, az udvart pedig a házhoz? Aludt-e forró augusztusi éjszakákon a tornácon? Ott megvolt-e a saját helye, mint odabent a házban? Látta-e miként születik az első barokk voluta az oromfalon? Tudta-e, hogy amikor már elegendő volt a jószág és a búzával bevetett mező, az emberek milyen szívesen pazarolták idejüket a ház csinosítására? Megértette-e, hogy ezt azért teszik, hogy az otthonukba beleépített benső öröműket megosszák a kintiekkel, akiknek még nem volt otthonuk? Látta-e a sárból ügyetlen kézzel szobrocskává formált első Flórián-figurát, amelyet azért állítottak az oromfal mélyedésébe, hogy a házat megvédje a tűztől? Megismerte-e illatát a mésznek, amellyel tavasszal bemázolták a friss sárral betapasztott házat, vagy már maga is kevert abba mészbe vörös és barna agyagot, hogy azzal színezzék a ház lábazatát? Állt-e valaha a gyepen egy összedőlt tanya falai előtt? Látta-e fölperzselt házak üszkeit? Marhabőrből készült durva lábbelijét rángatta-e már üggyel-bajjal a megdagadt zsíros sárból, amikor esőben kelt át az utcán? Vajon miközben az utcákat járta, a szabadkai házak még mindig messzire álltak-e, odabent az udvar közepén, vagy már az utca mentén sorakoztak, homlokzatukat vagy hátukat fordítva feléje? Akadt-e már olyan rátarti, aki téglából nagyobb és szebb házat épített a szomszédénál? Látta-e, miként emelkedik ki az alapokból Milinovits István első emeletes háza a főtéren? Látta-e, amikor lerakták a homokba az első macskaköveket, amelyen végre besározatlan cipővel sétálhattak az emberek, vagy figyelte-e a háziasszonyt, ahogy reggelente felsöpri a téglajárdát a háza előtt, s tavasszal késsel kivési a téglák közül előtörő gazt? Ott volt-e a Kossuth utcában, amikor a fiatalok vacsora után először kezdtek korzózni a színház és a kálvária között? Ott sétált-e az elsők között a frissen kikövezett utcán a városháza és a nagytemplom között, és zavarta-e, hogy a durván megmunkált macskakő kockákon bokaficamítóan ki-kifordult a lába? Ha hozzáért a házak téglafalához, érezte-e még mindig a szikkadt sár dohos szagát? Bolyongott-e Titusz az utcákon, lépteivel méregetve a szélességüket, tudta-e, hogy az iskolában nem taníthatják meg arra, milyen nehéz házat emelni ingatag talajon, melynek felszíne alatt szeszélyes irányokban föld alatti vízerek áramolnak? Látta-e, hogy az Iskola utcában az emeletes házak pincéibe beszivárognak a kutak a talaj agyagrétegein át, hogy a felszín alatt áramló víz elfolyjon a Föld belsejébe? Tudta-e, hogy odalenn a talpa alatt - miközben a városháza előtt áll, és figyeli reggelente a piacon vásárló asszonyokat - forrong a Föld belseje? Tudta-e, milyen egészségtelen talajon fekszik a város, s hány évszázadon át kínlódtak az emberek, hogy kiemelkedjenek a vízből, amely a talpuk alatt áramlik? Tudta-e, hogy a Pocsolya cserjéje között hányszor leltek menedéket életveszélyben a gyengék? Tudta-e, hogy beteg talajon nem nevelkedhetnek egészséges emberek? Láthatatlan hosszú csápjai voltak-e Titusznak, amelyekkel végigtapogatta a házakat, a tetőket és a kéményeket, megvizsgálva, hol legyen a majdani házak helye és tere, vagy pedig lopva lapozgatta ágyában a más városok gazdag házainak rajzaival teli megsárgult folyóiratot, amelyet a zöldségárus csak neki tett félre? Szeretett-e kocsival végigszáguldani a városon, hogy szemei előtt egybefolyjon a házak képe, s ugyanaz az ablak hol az egyik, hol a másik házon legyen? Látta-e, hogy az évszakok váltakozásával a házak is színt, magasságot, sövényt, árnyat, fényt cserélnek? Utazott-e Szabadkán kívül? Szorította-e repeső mellére a kezét, amikor a budai csúcsokról eléje tárultak a sűrűn rakott pesti tetők? Álmodta-e, hogy ott sétál ezeken a tetőkön, fölkapaszkodva, majd leereszkedve a ferde síkokon? Hordta-e magában a képüket, elképzelve, hogy egyszer majd épül egy olyan kilátós torony, amelyről Szabadkát ugyanúgy szemlélheti az ember, mint Pestet a budai magaslatról, s a torony árnyékába gyülekező emberek majd biztonságban fogják érezni magukat? Vajon a teste más városok sokféle házainak felületeihez igazodva formálódott-e. Vajon a sokféleségük élesztette-e föl a képzeletét és a vágyat, hogy ugyanazt áthozza Szabadkára? Tudta-e, hogy Szabadkán a házak majd szépen összeszoknak egymással a csillagszárak mentén, amelyeket ősidőktől fogva az utak róttak beléje? Szomorú volt-e, amikor Milinovits Jánosnak készített első emeletesház-tervét nem kivitelezték változtatás nélkül, hanem a ház sarkán 1879-ben Vágner Nándor terve szerint egy égetett agyagból készült Atlasz-szobrot állítottak föl? Tudta-e, micsoda forradalmat idézett elő az építészetben az acél tartógerendák alkalmazása, amikor 1880-ban Aradski Luka kereskedő emeletes házán először alkalmazott Szabadkán acél tartógerendákat a födémszerkezetben? Hol tanulta meg, hogyan kell kis parcellán nagy házat építeni, mint e ház esetében is? Vénuszról álmodott-e, amikor itt az ablak-timpanonokba kagylókat helyezett? Hol találta a mintát Đorđe Manojlović házának tervéhez: Vajon maga Đorđe kért-e Titusztól négyhomlokzatú házat, azoknak a villáknak a mintájára, amelyek a világ nagy szélvárosaiban épültek? Vajon ez a ház, amely alig kilenc évvel a Budapest környéki első villa után készült el, és teljesen szabad alapokon tervezte, szemben azzal a sablonnal, amely szerint általában épültek a házak a városban, fölkeltette-e valaha magában Tituszban a felismerést, mennyire jelentős Szabadka számára? Beledobogott-e a szíve, amikor Radišić Petar házán az ő terve nyomán először jelentek meg Szabadkán kariatidák az emeleti ablakok között, és fájlalta-e, amikor Baki Gedeon ügyvéd házának befejezésekor azt tapasztalta, hogy az emeleti kariatidákat nem készítették el? Tudta-e Mamuzsich Lázár polgármester és Dominus Simon orvos házának tervezése közben, milyen békés álma esik az embernek a városban, amely a szépség illatát árasztja? Tudta-e, hogy a várost csak a szépség menti meg a beteg altalajtól? Tudta-e, hogy a vízereket nem szabad megállítani és megzabolázni, hanem hagyni kell őket elfolyni? Nyugtalanították-e valaha ezek a vizek? Megértette-e rejtett életüket? Állt-e elragadtatva Bécs barokk házai előtt arról álmodva, hogy maga is azok egyikében él? Vajon ezért rendezte-e át házának korábbi homlokzatát újjá, barokká? Vajon ezzel a házzal hatott-e Reichl Ferencre, hogy az három évvel később a földszintes épület tatarozása helyett újat, barokkot, emeleteset építsen városi kaszinónak? Miként jött létre a Halbror Adolf házának terve? Miként történhetett meg, hogy sohasem épült meg? Netán Halbror megijedt a háztól, amelynek közepén kétszeresen üvegezett tetőprizma állt, s a ház addig folyton homályos közepébe ezen keresztül áramlott volna a fény? Netán a homlokzat nem tetszett Halbrornak, amelyet Titusz játékképpen gótikus kastélyként formázott meg, ismét kagylókat helyezve az ablaktimpanonokba? Meglehet, hogy ezen a vállalkozásán dolgozva Titusz a szabadkai felfogáshoz képest túl messzire merészkedett, ezért tért vissza aztán Antunović Josip házát építve a neoreneszánszhoz? Mit tudott Tituszról a szintén építész Fazekas Lajos, amikor rábízta saját kétemeletes bérpalotájának tervezését? Netán látta Lajos a Halbror Adolf-ház tervét, vagy olyasvalamit tudott Tituszról, amiről másoknak nem volt tudomásuk? Azt hitte talán, hogy Titusz szebb palotát képes alkotni, mint ő maga? Vajon rászolgált-e a bizalmára Titusz, amikor a müncheni szecesszió mintáját követő homlokzattal emelt számára palotát akkor, amikor Európát még a neobarokk uralta, s a szecesszió még csak akkoriban szerezte első hídfőállásait? Vajon abbeli képességét, hogy minden feladatot újszerűen közelített meg, annak köszönhette-e, hogy ezt kérték tőle a megrendelők, vagy szellemének nyugtalanságával ő maga kényszeríttette rájuk akaratát? Lajos palotája után miként fordulhatott oly könnyűszerrel Lajta Béla szíves, virágos, mézeskalácsos szecessziója felé, mintha maga járta volna az erdélyi falvakat, a népviseletek és a székelykapuk népi motívumaiban kutatva minták után Marodić Milan házának homlokzati díszeihez? Aztán pedig miként tudott ugyanolyan könnyűszerrel visszatérni a bécsi szecesszióhoz, mintha csak azt szerette volna, hogy Szabadkán senki se maradjon elhanyagolva, s a világ minden sokszínűsége megtestesüljön az ő szabadkai házain? S amikor aztán Peić Stipan házán elsőt rezzent a modernizmus, sajnálta-e, hogy nem fog eléggé soká élni ahhoz, hogy ugyanazt a nemzetközi stílust követve építsen Szabadkán, ami az egész világot összekapcsolja? Érezte, hogy az építők az új építési technológiák elsajátításával minden stílust eltörölve elindultak egymás irányába? Vajon egy szép házra vetett pillantása letörölte-e homlokáról a verejtéket és levette-e válláról a kellemetlen terhet, mielőtt utoljára lecsukta a szemét? Megbékélt-e vajon? Úgy gondolta-e, hogy sikerült megépítenie mindent, amit szeretett volna? Úgy érezte-e, hogy elmulasztott valamit? tudta-e, kire hagyja a házait? Hitt-e benne, hogy műve eléggé nagynak bizonyul ahhoz, hogy mások is a nyomdokába lépjenek?

Turi Gábor fordítása

http://www.zetna.org