Zlatko Jovanov ( 1949-2014)

Zlatko Jovanov ( 1949-2014)

Zlatko Jovanov fényképei nagyban hozzájárultak a Subotičke novine fejlődéséhez. Szemtanúja volt azoknak a nagy eseményeknek, amelyek megváltoztatták Szabadka képét. Fényképezőgépének objektívjével a fáradhatatlan Zlatko Jovanov ostavio értékes tanúbizonyságot hagyott hátra. Alább a Subotičke novinéban megjelent In memoriam írást olvashatják.

Barátunk távozása alkalmából       

„Bárki kérdezi, mondjátok neki, hogy nyaralok.”

Ez volt Zlatko Jovanov egyik legutolsó üzenete a barátainak, mielőtt augusztus 20-án átköltözött arra a felhőre, melyet életében méregetett. Tudatában volt súlyos betegségének, belső harcát végig magában tartotta az ismert kimenetelig.

Arról a felhőről Zlatko talán újra láthatja a házat, melyben felnőtt Kisbajmokon, érezheti a friss kalács illatát, melyeket vasárnap délutánonként a poros sikátorokban cserélgetett. És talán azt a laza hangulatot, ahogy sokszor mondtam, még jobban megszépítik az Orpheusz hangjai, ahol kora fiatalságában játszott.

Zlatkónak látnia kell a Subotičke novinéban eltöltött első napokat, mivel itt töltötte egész munkás életét. Biztosan látja a ’70-es évek kezdetét, amikor fotoriproternek jelentkezett, és a tíz jelölt közül az ő képei voltak a legjobbak. Szerkesztői azt mondják, és Zlatko ezt bizonyosan tudja, hogy szorgalmasan dolgozott. Ahogy nyaralni ment, úgy alkotott: csendben és feltűnésmentesen, mégis aprólékosan precízen. A szakmabéliek, még a legjobbak is, azt mondják Zlatkóra, hogy a legjobb volt a legjobbak között.

De Zlatko nem gondolta úgy, hogy ezt neki be kellene bizonyítania. Néhány közös (a legutolsó a szabadkai villamosról), és egy szerkesztőségi kiállításon túl, Zlatko Jovanov neve nem szerepelt önálló kiállítás meghívóján, hogy bemutassa gazdag és gyönyörű opusát az embereknek és a városnak, amelyeket annyira ismert és szeretett. Mégis, Zlatko a fényképeszthez való káprázatos tehetségét kiegészítette írásaival a Subotičke novinéban. A címek maguk „Tollal és kamerával” és „Szabadka hajdan és ma” beszélnek elkötelezettségét azon pillanatok iránt, amelyek egy környezetet jeleznek.

A Subotičke novine kivételével Zlatko fotói megtalálhatók a Rukovetben, sok monográfiában, és önzetlenül dolgozott együtt a kollégákkal a Magyar Szótól, Dnevniktől és sok más napi- és hetilaptól. Mindezért – kivéve egyetlen alkalmat, amikot elsőként fényképezte le egy városszéli lehetséges ökológiai katasztrófa helyszínét – Zlatkót nem tüntette ki a közösség, melynek alkotott.

De a földön és az égben Zlatko tudja az egyetlen igazságot, mely értékesebb minden társadalmi elismerésnél: jutalmai életművéért Jelena, Emil, Irina, Edi, a Subotičke novinebéli családja, a szabadkaik és a barátok, akik azt mondják, hogy egy hely Ćolénál örökre üresen marad.

Zlatko kollégái a Subotičke novine szerkesztőségében