Conen villa

Conen villa

Vasárnap délután. November van, amikor a Nap már erőtlenül süt. A palicsi sétány egyik eldugott zugában vagyunk. Kellő távolságból, a fakerítésen túlról próbálom fényképezi a szabadkaiak által csak Tito-villaként ismert Conenék egykori lakját. Egy idősebb hölgy valamit mond, biztos az unokájával játszik. Etel többször kéri, hogy menjünk már. Aztán kiböki, hogy milyen kellemetlen volt számára a kapuban való ácsorgás. Az idős hölgy nem játszott. Próbált minket elzavarni. A maga módján.

Egy telefonbeszélgetés és egy újabb hét után már készségesen fogad. Ő a házmester-asszony. Noha a villa – romos állapota miatt – évek óta használaton kívül van, házmester mégis van. Hogy a városnak ennyi pénze lenne, vagy csak „ottfelejtették” az idős hölgyet a kvártélyban? Nem tudjuk és jelen pillanatban nem is dolgunk kideríteni azt. Közben kiküldi a férjét, aki nem túl nagy lelkesedés közepette, de kinyitja a villát. Bizonyára a sokadik látogatók vagyunk. Meg sem lepődik. Esetleg azon morfondíroz magában, hogy egy romos villán mi látni való van, és miért érdekes még mindig? És talán az építtető, Conenről, és családjáról vagy a tervező Raichleről sem tud semmit. A kíváncsiskodónak egyszer már elmondták, hogy Tito elvtársat sem látták itt. No, de ne siessünk előre! A valóságba inkább a dohos szag, semmint a szobák közepére összehúzott szocreál bútorok látványa húz vissza minket.

A Conen család szabadkai története 1885-ben kezdődik el, amikor Conen Vilmos az apja helyett megy a párizsi piacra. A huszonéves ifjú ott ismerkedik meg a nála húsz évvel idősebb Hartmann Rafaellel. Az életre szóló ismeretség Szabadka egyik legsikeresebb gazdasági vállalkozását jelentette.
A Conen villa 1903-ban épül meg Raichl Ferenc szabadkai építész tervei szerint. A polgárosodó szabadkaiak a várostól pár kilométerre levő Palicson építették fel villáikat. A nyári hónapokat, akár rövidebb időt is itt töltötték. A Harmann & Conen cég társtulajdonosa is így tett, hiszen neki, mint az egyik legtehetősebb szabadkainak is rendelkeznie kellett nyári lakkal. Jakobcsics Ilonával kötött házasságából szintén 1903-ban születik meg fiuk, Conen Jakobcsics Vilmos. Ezüst kanállal a szájában, ahogy akkoriban mondták. 7 éves, amikor Londonból angoltanárt szerződtetnek neki, 14 évesen már Zürichben tanul. 24 évesen a családi vállalkozásban az igazgatóbizottság elnöke, egészen 1941-ig ível felfelé a karrierje. Azzal az ürüggyel, hogy csetnik vezér internálják Budapestre. Aztán a –kor divatját követve- a jugoszláv kommunisták börtönében is élvezheti a kéretlen vendégszeretet. 1955-ig hétszer börtönzik be különböző vádakkal. De ezek már az „új idők”. Az új időszámítás 1946-ban kezdődött, amikor a család vagyonát a jugoszláv állam nép- és államellenes cselekedetei miatt elkobozza és államosítja. Ez is a korai Titoizmus divatja. 1961-ben végleg távozik az országból és Németországba költözik. Itt írja meg memoárjait is.

Tito elvtárs 1963-ban aludt a villában. A palicsi villájában. Egyszeri alkalom volt. Szabadka Város (jobb híján) saját, városi vendégeinek szállásolására hasznosította. Ameddig lehetett. És valószínű, nem a pénz(hiány) kérdése, hogy nem újítja fel. Várják, hogy a Conen család visszaszármaztassa. Mert ebben az állapotában minden bizonnyal szégyenli visszaadni jogos tulajdonosainak.
Đula Asszony, a házmester, különben tudja, hogy a Conen család egykori tulajdonát őrzi. Mert valamikor, egyszer látta itt a Conen unokát. És noha az épület használaton kívül van, telente mégis 30-60 ezer dinár a fűtési számla.

http://kisvarositortenetek.blogspot.rs/