A Sokol rendeltetése, célja és ereje

A Sokol rendeltetése, célja és ereje

A Sokol, amelynek kiépítésén napjainkban annyit fáradoznak, a jugoszláviai magyarság előtt meglehetősen felületesen ismert szervezete az államalkotó szlávságnak. A vajdasági magyarság a háború előtti szerb Sokol–szervezeteket, úgy-ahogy ismerte, de az akkori kisebbségből azóta többségi nép lett, és ezzel egy időben érthetően megváltoztak szervezeteinek irányai és a jövő feladatai is. A mai Sokol, amely jogutódja a régi Sokolnak, az ország legnagyobb, férfias fegyelem szellemében megszervezett egyesülete, és mint ilyen határozott tényező az állam életében. A tagjainak száma az elmúlt tizenöt esztendő alatt hatalmasan megnövekedett, szinte azt mondhatni, számottevő hadsereggé terebélyesedett, amelynek mai szerepe és ténykedése nemcsak megkívánja, de egyenesen megköveteli teljes megismerését.

A Sokol népszerűsítése nehezen áttekinthető, nagy területen folyik, ma már a magyarlakta községeknek is megvan a Sokolcsapatuk, miután az utóbbi időben, ahol csak elegendő számú szláv él, egymást versengve siettek a szervezkedés terén elöljárni. A Sokol katonás rendben lépkedő, egyenruhás alakulatai megszokott látványosságai a vajdasági városok és falvak életének, de a magyarság meglehetősen tájékozatlan kötelességei és szándékai felől. Megoszlanak a vélemények a Sokol értékelését illetően is, és azért nem lesz egészen hiábavaló, ha eredeti forrásmunkák alapján a magyarsággal megismertetjük a Sokol egész struktúráját munkásságával egyetemben.

Vannak, akik a Sokolt az olasz ballilák, vagy a magyar leventékhez hasonlítják, s a szervezeteik erejét mérlegelve messzemenő következtetéseket vonnak le céljukat illetően. A vélemények a legtöbbször tévesek és önkényesek, a következtetések gyakran semmivel nincsenek alátámasztva és megerősítve. Az azonban kétségtelen, hogy a Sokol Jugoszlávia nemzeti életének bő forrása, s az a körülmény, hogy szervezetei az egész országra kiterjednek, azt igazolja, hogy a Sokolnak komoly és jelentős feladatot szántak az ország kiépítésének a munkájában és a jövőjében. Mindezek a körülmények közismertek, és azért hiba volna, ha a magyarság csak felületesen ismerné a Sokol szervezeti életét, amikor hiteles kiadványok feldolgozásából a szükséges felvilágosítást megkaphatja a tájékozódás megkönnyítésére.

*

A Sokol mai kereteit Miroslav Tyrš, cseh származású tanár határozta és honosította meg. Az egyesülés összetartó gerincéül a testgyakorlást jelölte meg. Először szűkebb hazájában, majd később a Monarchia szlávok lakta vidékein. Az első cseh tornaegye[645]sületek, amelyek később a Sokol magvát adták, 1842-ben létesültek. Csehországból előbb Szerbiába, majd Szlovéniába és Horvátországba plántálták át az akkor még kimondottan a testi kultusz szolgálatába állított Sokol szervezeteket. Miroslav Tyrš dr., aki a prágai egyetemen az esztétika tanára volt, 1862-ben az élére állott az akkor ébredező, nemzeti önállóságra törekvő cseh ifjúsági mozgalomnak. A kezdeményezésére létesült az első Sokol–szervezet, amelynek később nemcsak a test ápolása volt egyedüli célja, hanem a nemzeti öntudat erősítése a cseh ifjakban. A mai Sokol–szervezet akkor kapta a nevét és örök tápláló erejét. A feladat kettős volt, amint az ma is közkézen forgó könyvekből világosan kiérzik: a testgyakorlaton felül erősíteni a népi erőt, tudatosan nevelni az ifjúságot a nemzeti életre. A cseh Sokol lelke Tyrš volt, aki fáradhatatlanul buzgólkodott, minden idejét a Sokol szolgálatába állította, és munkásságának az eredményei csakhamar jelentkeztek. A Sokol–egyesületek sorban megalakultak Csehországban, és gyűjtőtábora lett az osztrák uralommal elégedetlen cseh megújhodási mozgalom híveinek. Tyrš nevéhez fűződik a testgyakorlás ábécéjének a megteremtése is, ami azért volt nagy jelentőségű, mert egységes irányt és útbaigazítást adott az ifjúságnak a test helyes ápolására. Ma, amikor hetvenéves múlt áll a cseh és a morva Sokol–egyesületek mögött, már több mint kétezer szervezetet számlálnak; tagjaik száma félmillió, nem számítva a hatszázezer főnyi ifjúságot. A Sokol–mozgalommal foglalkozó szakkönyvek adatai szerint a csehszlovák Sokol olyan fizikai és erkölcsi testület és erő, amellyel a csehszlovák illetékes tényezőknek minden időben számolniuk kell.

A Sokol elnevezését Vuk Stefanović-Karadžić szerb költő egyik költeményéből kapta. A költő egyik versében megénekli a regöst, aki ha a hős legszebb tulajdonságait akarja kellően kifejezni, a sólyommal (Sokollal) hasonlítja össze. A sólyom különben igen sok szláv népdalban és a népköltészet számos verseiben megtalálható. A szerbek adták a cseheknek a testgyakorlattal foglalkozó egyesületek nevét, hogy nemsokára átvegyék Tyrš egész elgondolását és a Sokol–szervezet kereteit. Amint erősödött a Sokol, annál türelmetlenebbül nyomult előtérbe a kérdés, hogy miként kellene törvényerejű paragrafusokba szorítani céljait s kötelességeit. Tyrš nem sokat habozott, s hamarosan megszületett a Sokol–alkotmány, amely a tagok erkölcsi, testi, szellemi és szláv nemzeti eszmék tanításáról szólott. A Sokol–mozgalom öt parancsolata a következő:

1. A testi kultusz ápolása;
2. Az erkölcsi fejlődés elősegítése;
3. A szláv és a nemzeti szellemű nevelés;
4. A demokratikus szellemű nevelés;
5. A progresszív szellemű nevelés. [646]

A Sokol tagjai a szláv népek boldogabb jövőjének a pionírjai voltak. Arra vállalkoztak, hogy a testedzésen kívül a nemzeti öntudatot ébresztik és erősítik. A Sokol minden tagja szilárdan hitt a szlávság életrevalóságában, és küzdött a nemzeti célok megvalósításáért. A háború előtti szláv nemzetiségi mozgalomban a Sokolisták az első sorokban küzdöttek. A világháború után, amikor a szlávság évszázados álma valóra vált, és megalakult a jugoszláv, lengyel és a cseh nemzeti állam, a Sokol új kötelezettségeket vállalt. A Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságában a Sokol tagjai sürgették elsőknek az államegyesülés után a lelki harmónia és egység létrehozását a szlávok között. Ezerkilencszázhuszonkilencben megszűntek a szerb, horvát és szlovén szokolok, amelyek külön egymástól teljesen függetlenül működtek, és létrejött a jugoszláv Sokol, szinte egy időben az ország nevének a megváltoztatásával. A Sokol–egyesületek, amelyek már a háború előtt nagyszabású felvonulásaikkal tulajdonképpen a szlávok életerejére igyekeztek a figyelmet felhívni, öt év előtt egységes alakulatba tömörültek. A központosítás végrehajtása óta a Sokol legmerészebb álmainak útját futotta be. A legutóbbi zagrebi Sokol-szletten már az ország minden vidékéről százezres Sokol–tömegek vettek részt.

A Sokol–egyesületeknek hatalmas irodalmuk van, számos folyóiratot és közleményt adnak ki, és az ország szláv lakosságának jelentős részét sikerült bevonni érdekkörükbe.

Csuka János

http://dda.vmmi.org/