A Fasizmus áldozatainak tere

A Fasizmus áldozatainak tere

Egy tér, két név, két számozás

A Fasizmus áldozatainak terén álló emlékmű építése még 1942-ben elkezdődött. Az akkori politikai vezetés Horthy Istvánnak, a tragikusan elhunyt kormányzó-helyettesnek szeretett volna egy monumentális emlékművet állítani. A háború után más urak jöttek, viszont az elkészült alap kapóra jött, így a háború utáni újjáépítés során az első emlékművek között készült el a ma is álló emlékmű.
A békebeli időkben a Teréz templom előtti park Szabadka egyik legszebb tere volt. A fákkal beültetett sétány kedvelt helyszíne volt a polgári gyerekeknek, akiket a cselédlányok vagy dadusok hoztak le levegőzni: sétálni és játszani egy kört. És minden bizonnyal míg a gyerekek futkároztak egyet, addig a dadusok egymás között híreket cseréltek azon polgári házakból, ahol dolgoztak.
Gondolták volna, hogy az emlékmű nem csak emlékmű, hanem mauzóleum is? A Bajai úti temetőből ide temették újra Matko Vuković "néphőst", aki azóta is Szabadka központjában nyugszik. De ne szaladjunk a történet elé.

1946. novemberében Szabadka város népbizott­ság végrehajtó bizottsága pályázatot ír ki a hősi halottak emlékét megörökítő monumentális alkotás tervezetének kidolgozására. A pályázat ki­írásakor figyelembe vették azt az emlékmű­ talapzatot, amelyet a magyarok a háború alatt a püspökség előtti parkban kezdtek ­építeni, de nem fejezték be.

A pályázatra 30 pályamunka érkezett be. Az első díjat Dragutin Spa­sić belgrádi szobrász, a másodikat Ratomir Bogojević belgrádi műépítész kapta.
A szobor elkészültét az újjáépítés hátráltatta. 1951. augusztusában a Hrvatska riječ azt a hírt közli, hogy a szabadkai Cirill és Metód téren az elesett harcosoknak és a fasizmus áldozatainak impozáns, Szerbia egyik legszebb emlékművét tervezik felállíta­ni. A Spasić-féle díjnyertes emlékműről itt már szó sem esik. A lap 1952. novemberében, az emlékmű föl­avatása után riportot közöl a Torna Rosandić műhelyében tett látogatásá­ról. Ebből kitűnik, hogy a szerző Ana Beslić bajmoki származású szobrásznőt, Rosandić tanítványát kereste, de távollétében maga a mester nyilatkozott az emlékműről, amelyre a cikkíró szerint - a szabadkaiak nagyon büszkék. ״Örülök, hogy az emlékmű annyira sike­rült” - jelentette ki Rosandić és hozzátette, hogy a tervet és a vázlatot személyesen ké­szítette el. Tehát nem írtak ki újabb pályázatot. Az impozáns emlékmű nagyobb része - a félkörben kiképzett lépcsősor és a nagy dom­bormű - Spasić elgondolását követi, míg a kivitelezett szimbolikus bronzfigurák a dombormű közepe fölött helyezkednek el. Az alkotás kompozíciójának szembeötlő szimmetrikusságát Rosandić az ״ellenállhatatlan feltörő erő” jelképének szánta.

2007-ben, az akkori utcanév-bizottság próbálta „helyreállítani” a történelmi igazságtalanságot, és a térnek visszaadni a (szent) Teréz nevet. A kezdeményezés a helyi kommunisták nagy ellenállásába ütközött, így ma (Szabadkán nem egyedülálló módon) egyes épületeknek 2-2 utcanevük és házszámuk is van. Így a Szabadkai Egyházmegye Püspöksége és a Paulinum a Fasizmus áldozatainak tere 19., és a Szent Teréz tér 3., illetve 2. szám alatt is megtalálható, ahogy a Székesegyháznak is van saját házszáma mindkét utcára. Sőt, a Szent Teréz székesegyházról hagyományozott Teréz név nem a templom főbejárata előtt, hanem a Püspökség-Paulinum- Székesegyház taglalta köz (vagy park, de inkább parkoló) területén van.

A legutolsó tér-rendezésre is csaknem tíz éve került sor, nem sokkal az utcanév keresztelés előtt. Két csobogót és új járóburkolatot helyeztek el. A szürke szegélyű, vörösbe átívelő burkolat a bársony-szőnyeg jellegét próbálja visszahozni. És a két vonal – a székesegyház felé igyekvő és az emlékmű irányába tartó – egyszer csak összetalálkozik. Az így kialakuló kereszteződésben egy Zsolnay csobogó található. Bárhova visz is utunk, így kénytelenek vagyunk a csobogót kikerülni és a „szőnyegről” lelépni.

A tér munkásmozgalmi hangulatát hivatott tompítani a Zsolnay-kutat, a távolban körül vevő négy körcikkely. A kerítés-szerű építmény magassága hullámzik és a homlokzatán hangjegyeket imitáló díszek és mélyedések vannak. A polgári paloták, a szocreál emlékmű, a szürke eminenciaként a teret uraló székesegyház, a kerítés a Zsolnayval és a forgalmas buszmegálló még ha esztétikailag nem is, de a hétköznapokban békésen egymás mellett él. Kifelejtettem Szép Ferencz, egykori székesegyházi (akkor főplébániai), ’48-as hazafi emlékére emelt szobrot. Az összekulcsolt kezet formázó szobor a templom és a körcikkely között helyezkedik el, a Keresztény Értelmiségi Kör állíttatta.

http://kisvarositortenetek.blogspot.rs/